Tudta szerint Hope egyedül van otthon,
ezért átment hozzá.
Hope
nyitott ajtót.Váratlanul érte a vendég.
-Nem zavarok?-mondta halkan Rose.
-Dehogy!Gyere be!-tessékelte be a lányt.-Amikor
leültek a kanapéra megszólalt:
-Valami gond van?
-Jól
vagytok? -Kérdezte Rose gyorsan terelőként, mintha nem hallotta volna az előző
kérdést.
-Ne
tereld el a szót!Mi az?-mondta Hope.
Rose
Rájött hogy valamit már mondania kell.
-Rose,
mondd el! Hátha tudunk segíteni. -biztatja Hope.
-Amikor hazaértem, találtam egy borítékot a
lábtörlőn. -kezdte.
-És? Mi volt benne?
-Egy... egy kilincs...
-Egy kilincs?! Miért pont egy kilincs? Ki
küldte? -kérdezgetett Hope.
-Régi
ügy... -válaszolt tömören. Amint újra eszébe jutottak a régi, és az új dolgok,
megint rossz érzés, és hányinger kapta el. Szédülni kezdett.
-Jól
vagy?-kérdezte Hope.
Rose
bólintott egyet, majd minden elsötétült. Néhány perc múlva viszont magához
tért.
-Hozok
vizet!-rohant el Hope.
-nem
kell. -szólt megkésve Rose, miközben erőtlenül próbált felállni. Kikészíti őt
Jacob.
-Szólni
kéne a többieknek-gondolkozott a Hope.
Az
egyik kezében a pohár vizet, a másikban pedig a telefonját tartotta.
Rose
gyengének érezte magát majd felállt.
-Nem vagyok ilyen gyenge!Nem kell
segítség!-mondta szokatlanul határozottan.
-Maradj!
-szólt Hope Rose-ra, majd hátrébb ment, és telefonálni kezdett.
Rose
szomorúan visszaült a fotelra.
Jacob-on
járt az esze végig. Észre se vette, hogy Laylát otthon hagyta.
Hope
közben befejezte a telefonálást és Rose-hoz fordult:
-Meg akarják nézni a levelet-mondta.
Rose
sóhajtott.
-Rendben. Menjünk- mondta halk, és kissé remegő hangon.
Elindultak Rose-ékhoz. Rose gyorsan beszaladt a szobájába,
kezébe kapta Laylat,és a nehéz csomagot, és észrevétlenül visszarohant
Hope-hoz. Innen egyenesen a tárgyalóhelyükre tartottak. Chelsea és Aaron már
ott ültek.
-heló! -köszönt gyorsan Hope, és sietősen leült
a székre. Kikapta Rose kezéből a borítékot, és Aaronhoz dobta.
Aaron olvasni kezdte.
-Biztos,hogy nem egy tréfa?-kérdezte.
-Nyúlj a boríték aljára!-mondta Hope.
-Kilincs? - nézett értetlenül Aaron.
-Kilincs? - szólalt meg egy hang, mire mindenki
hátranézett.
-Light? Mit keresel itt?- kérdezte Colby
-bassza meg, én is a csapat tagja vagyok, nem?! -nézett
kicsit dühösen a fiú.
-De nem küldtünk neked üzit. -csodálkozott Hope.
-Mentem haza a kórházból és láttam,hogy Aaronék ide
tartanak-mondta a fiú.
-és Allyt egyedül hagytad? -csodálkozott Rose. Mostanában
igen beszédes lett.
-Egyedül és el képes tartani magát, és
gondoltam, fontos lehet, ha már másodszor jöttök ide.
-Ok. -ennyit válaszolt Hope.
-Jacobhoz visszatérve... én is elolvashatnám a
levelet?
-Persze!- dobta oda Aaron, majdnem fejbe vágva Sam-et
-Kösz.- mondta majd elolvasta a levelet.
- ez kétségtelenül Jacob. -erősítette meg Light.
-de miért pont kilincs?! Miért egy kilincset
tett oda?! -k rdezte Aaron.
Light egy ideig hallgatott.
-Rose. Hozzád dobták be?-
-Aha. - nyögte.
-Akkor te biztos tudhatsz valamit.. - próbálta
faggatni a lányt.
-Nem tudok semmit, én én sem értem mi az a kilincs! -hadarta
Rose.
-Ha nem tudnád mit jelent a kilincs nem ájultál
volna el. -buktatta le a lányt Hope.
- 1:0. Meg amúgy sem ezt küldte volna. Tudta volna, hogy nem
értenéd.- mondta Colby
-De! De értem. -monda végül Rose. -Hosszú sztori, úgyhogy ha
nem akartok egy 3. ájulást is, akkor ne beszéljünk róla.
-Rose...- sóhajtott Light -Mindegy, a lényeg, ha nem bízol
bennünk, ne mondd el.- egyszerűsítette le "monológját"
-Má...már hogy ne bíznék bennetek?! A... a legjobb barátim
vagytok... már va...vagy 4 éve! -magyarázkodott.
-Nagyon dadogsz...- kötött bele Sam.
-S...Sam?! -mondta remegő hanggal.
-Mivan?- kérdezett vissza ijedt tekintettel.
Rose már megint ájulás közeli állapotba került.