4. rész

Benéztek. 
-Ally!-kiáltott boldogan Sam. 
-Sziasztok!-mondta Ally. 
-Hogy,hogy itt vagy? 
-Apát kirúgták.

-Oh. 
-Ally! De jó téged újra látni! -ölelte meg Aaron.

-Olyan jó, hogy újra veletek vagyok!
-Mikor jöttetek vissza? -kérdezte Colby 

-Tegnap!

-Hol van Misa? -kérdezte Ally.

A többiek csak szomorúan néztek. 
-Kórházban van? -kérdezte Ally.

-Misát meggyilkolták. -nyögte ki végül Light. 

-Jaj! Istenem! -ült le a földre Ally, mert hirtelen szédülni kezdett. -Ezt nem hiszem el! 

Néhány másodperces sokk után megszólalt. 
-ki tette?

-Még nem tudjuk!-mondta Sam.

-A rendőrség? Nem tesz semmit?

-Szinte semmit,de mi lehet,hogy tehetünk valamit!-mondta Aaron.

-A gyilkos férfi lehet. .Van egy rituáléja. A lányokat a bal oldalukon leszúrja, és megöli. Az állatokat pedig
- csak hímeket - megszúrja. -informálta Cheese.

-Szörnyű!-mondta Ally. 
-De Layla nőstény!-gondolkozott hangosan Rose.

-Egy patkánynál nem olyan egyszerű megállapítani a nemét, mint egy kutyánál, vagy macskánál. Lehet, hogy nincs nagy tapasztalata a kisállatok terén. -mondta Aaron.

-És van valami nyom, amin el lehet indulni? -kérdezte Ally.

-Nem nagyon-mondta szomorúan Aaron.

Ally még szomorúbban nézett.

-De nyomozunk és egyre többet fogunk megtudni!-vidította fel az embereket Light.

-Biztosan nem Misa volt az első áldozata. Nem ő volt az eső, de az utolsó sem. Ally, van valami hím állatod? -gondolkozott Cheese.

-Nem,csak Alice-mondta.

-Jaj, megvan még az öreg kutya?! -mosolygott Hope.

-Megvan!-mosolygott vissza Ally.

-Mi a baj, Rose? -kérdezte Ally, az utat bámuló lánytól.

-Nincs semmi-mondta zavartan.

-Rose, áruld el mi van, mert egész nap csak bambulsz! Mi a baj? -utasította Chelsea.

-Háát.....volt egy eset...-akadt el.

-Rose,el kell mondanod! -bíztatta Aaron.

-Kínozta a patikat......én feljelentettem az állatren...dőrségnél...tőle mentettem Layla-t.....mielőtt bevitték a börtönbe........azt...azt...azt mondta,hogy........ezért megfizetek és ki fog nyírni-leült és elsírta magát.

-jaj, Rose! -ült le mellé Sam. 
Aaron is leguggolt elé. 
-Rose, az az ember, börtönben ül, ugye? Nem tud bántani téged.

-Igen,de sok barátja van, akik mindenre elszántak,kiszöktethetik....vagy már kiszöktették-szipogott.

-Rose. Csak nem hiszed, hogy Misát Ő ölte meg? 
-De akár ez is lehetséges! -sírta el magát még jobban Rose. 
- Hogy hívják?

-Valami Jacob-mondta.-Szerintem felbérelt egy sorozat gyilkost,egyedül nem tudott volna egy bonyolult tervet kieszelni.

-Akkor megnézzük az összes bebörtönzött Jacob-ot, hogy megnyugodj. Túl sok krimit nézel.

-Lehet-mosolygott Rose.

-Na ugye! -mosolygott Aaron is, majd felállt. Odanyújtotta a kezét Rose-nak.

Rose kicsit tétovázott majd megfogta és felállt.

Ally elmosolyodott.

-Gyere, aludj nálunk, horror estet rendezünk. -ajánlotta fel Aaron Allynek.

Light mindvégig némán hallgatta a párbeszédet. 
-Én ismerek egy bebörtönzött Jacob-ot...- nyögte ki halkan. -Byron ott született volna.. Az apja tele volt vágásokkal, de gondolni sem mertem volna, hogy ő teszi... - 
Rose-nak felcsillant a szeme. 
-És milyen kapcsolatban voltál vele?- érdeklődött a lány. 
-Olyan semmilyen.. Se elfogadott ismerős, se ellenség. De mégis inkább ellenség.- hangzott a válasz.

-Mikor találkoztál vele utoljára?-kérdezősködött tovább Rose.

-Ha Byron 2 éves, akkor kb. 2,5-3 éve.- hangzott a válasz. -Miért, Te?- kérdezett vissza

-Körülbelül 4 éve-mondta Rose aggodalmasan.

Ally közben bólintott egyet.

-Akkor kiszökött és újra elfogták?-kérdezősködött Rose.

-Lehetséges. -gondolkozott Light.

-És másodszorra könnyebb kiszökni!-mondta kétségbeesetten a lány.

-Dehogy. Biztos, nincs szabad lábon. Semmi köze szerintem ehhez a gyilkoshoz. -próbálta nyugtatni Light.

-Remélem!

-Rose, te is jössz este, vagy félnél horrorfilmnézés közbe? -nevetett Chelsea.

-Nem, dehogy!-nevetett a lány.

-Akkor jó!

Este már mindenki ott a horrorestén volt kivéve Light-ot. 

3. rész

Felértek az állatorvoshoz. Az éppen egy macskát oltott be, de amikor észrevette a vérző patkányt rögtön az ajtóhoz lépett.

Rose elmondta, hogy mi történt. Az orvos egyből kivette a kezéből Layla-t, és bevitte. Lefertőtlenítette a sebét. 
-Szerencsére nem túl nagy a seb, nem lesz baja. -mondta a doki. Bárki is csinálta ezt, azt akarta, hogy ne pusztuljon el az állat.

-Az én kutyámmal is ezt tették. Hope macskáját viszont megölték… Ezt nem egy ember teszi... - Mondta Light felvont szemöldökkel.

-Vagy változott a módszere. Fejlődik. Talán az állatok szenvedése, vagy a vér izgatja fel. -gondolkozott Aaron. 

-Lehet. Vagy csak a kutyája ment rá a macskára… Akárhogy is, le kell állítanunk! Ez nem állapot!- Nézett rá Light.

-Várjunk… Mi van, ha az illető abban az elhagyatott házban él, ami a kukák mögött van? -gondolkodott Chelsea. Hiszen Byron és Layla is oda szaladt be. De akkor itt a kérdés, mi baja volt Sergio-val? 
-Mi van akkor, ha Hope-hoz köti valami a gyilkost. Ha például egy ismerőse. -szólalt meg végre Colby. 
-Hope, nincs olyan, aki ártani szeretne neked? -kérdezte Sam. 

-Abban senki se él. Voltam már ott.- bólogatott Light. -Byron-nal nem egyszer voltunk ott, mikor felmértük a helyet, hogy érdemes-e ott lenni. Senkit se találtunk. Csak 2 macskát. Az egyik olyan volt, mint Sergio.- Tette hozzá, mire Hope felkapta a fejét. 
-Mint Sergio? Mikor volt ez?- kérdezte. 
-Pár éve.. Olyan 2-2,5. Mert?- Kérdezett vissza Light.

-Akkor biztos nem ő volt. -szomorodott el Hope. 
-és mi van, ha nem is Sergio volt kibelezve? -kérdezte Sam.

-Ez is egy megoldás. - helyeselt Light. 
-Oké, meddig fogtok még itt filozofálni? Mások is vannak még itt... - Zavarta meg a beszélgetést az orvos.

Aaron szúrós szemmel nézett a dokira, majd kiindult az ajtón.

Mikor kiértek az utcán hangos nyávogás hallatszott. 
-Sergio?- kérdezte magában Hope. 
Byron hangosan ugatni kezdett. Light elengedte, majd utána indult. Hope házának kapuja előtt kötöttek ki, Byron megállás nélkül ugatott.

Hope is a kutya után rohant. Byron az ajtó előtt ugatott. Nem volt ott semmi. Hope kinyitotta az ajtót. A lábtörlőn hevert egy Sergio-hoz hasonló macska.

-Ó! Ne! -mondta Hope. 
-Ő az? -kérdezte Colby.

-Igen, és örülök, nem őt belezték ki, de egy ugyan olyan szúrás van rajta.

*Érdekes* gondolta magában Light, majd összeráncolta a szemöldökét 
-Aki ezt teszi, ismer minket, és akar valamit tőlünk!- Jelentette ki végül

Rose összerezzent erre a mondatra. Lehet, hogy az az ügy miatt az az ember akar tőle valamit és a barátait is belekeveri? Tönkreteszi a "kis"világát?

Rose nagy szemekkel, meredten bámult lefelé. 
-Rose.. Rose!- szólítgatta Light 
-Hm? Igen?- Eszmélt fel Rose 
-Valami baj van?- érdeklődött a fiú.

-Á á, semmi-mondta zavartan.

-Biztos? Elég feszült vagy!- Győzködte Light. Érezte, hogy valami nincs rendben.

-persze, semmi baj. -mondta erőltetett mosollyal az arcán.

Hogy leplezze zavarodottságát mosolyogva motyogott valamit Layla-nak aki éppen fészkelődni kezdett a kezében.

Hope bement a házba, hogy lefertőtlenítse Sergio sebét. 

-Rendben van.- Hagyta rá, bár nem hitt neki.

-Vissza kéne menni az állatorvoshoz!-mondta Chelsea.

-Miért? -nézett érthetetlenül Sam.

-Mert Sergio-t is oda kéne vinni-folytatta.

-Nincs nagy baja, csak egy kis szúrás. Ez csak Layla-nál lehetett volna veszélyes. -Nézett Hope a már megint merengő Rose-ra.

-Vagy egy sorozatgyilkossal szövetkezett?Egyedül úgy se tudna ilyet kitervelni!-gondolkozott tovább magában Rose.

Light még gyanúsabban nézett a lányra. Gondolta, hogy valami rossz emlékkel köti össze az eseményeket, de nem szól semmit.

-Menjünk vissza a bázisra. Lehet,hogy találunk nyomokat-mondta Sam. 

-Oké!-mosolygott Aaron. 

Nemsokára odaértek. 

-Van valaki bent!-mondta Chelsea. 

2. rész

-Mentem.- Nyögte oda az apjának. -Oké. Mikor jössz?
-Nem tudom.- Vont vállat. Már lépett volna ki az ajtón, mikor az apja utána szólt 
-Light! Mi történt tegnap?- 
-Miért?- Kérdezett vissza 
-Szótlan voltál, az éjjel magadhoz beszéltél, meg Byronhoz… Csak nincs valami baj?-  érdeklődött hevesen az apa. 
-4 nap múlva megtudod.
-De én tőled akarom tudni!- 
-Mióta anya meghalt, nincs kinek jópofiznod, sosem érdeklődsz felőlem! Mennék, szia!- Köszönt idegesen, majd bevágta apja előtt az ajtót.

Hope volt az első, aki odaért.

Rose is odaért a gyűlésre.

Lassan a többiek is ott voltak. Hol az üres székre néztek szomorúan, hol a kukák felé tekintettek, ahol megtalálták Misa-t.

Light nem gondolta, hogy feloldja a kínos csendet, nem egy beszédes típus, de már Ő is kezdte kényelmetlenül érezni magát. Mégis kénytelen volt megszólalni. 
-Rose. Layla kiugrott. - 
A patkány a kukák felé vette az irányt.

-Layla, gyere vissza. -kiabált Rose. A patkány azonban eltűnt. Rose utána ment.

Light ráküldte Byron-t a patkányra, mert tudja, hogy nem bántja. Layla beszaladt két összeláncolt konténer közé, Byron csak ugatott, meg kapart, de nem tudta szétfeszíteni a kukákat.

Hope beszélni kezdett. 
-Reggel megtaláltam Sergio-t. -mondta félig sírva. Kibelezve a lábtörlő előtt… Bárki is teszi velünk ezt, én megkeresem, az biztos! -szánta el magát Hope. 

Light idegesen összehúzta a szemét, és összeszorította a fogát 
-Sergio? Nőstény, vagy hím volt?- Kérdezte, mintha sokat számítana.

-Itt most nem az lényeg. De hím. A legtökéletesebb férfi. -Mosolyodott el Hope

-Értem…- mondta halkan. -Valamelyik éjjel Byronra is rá akartak támadni. Akkor még nem tudták mivel állnak szemben. Egy talpig fekete ember volt, egy antiszociális, vad farkaskutyával. Talán Csehszlovák fajta. Byron csak a kutyán ejtett sebeket, az ember elmenekült. Valakinek mély perverziója lehet a háziállat gyilkolás…- Filózott hangosan Light.

-Az arcát nem láttam, ő is csuklyát hordott. - Tette hozzá.

-A rendőrség pedig nem tesz semmit. –folytatta Colby. 
-Majd mi megállítjuk! -jelentette ki Samantha. 
-Bármivel is állunk szemben, én nem fogok meghátrálni. -mondta Aaron.

-Egyetértek. Akárki is legyen ekkora pszichopata, Byron legyen az utolsó a családomban, akivel gyilkos végez!- szánta el magát Light. 
-Szóval jobb, ha elhagyja a csapatot az, aki gyenge, és nem bírja a vért. Nem lesz kevés… - Jelentette ki a fiú. 
Byron már nem a konténert kaparta. Eltűnt. Light viszont nem ijedt meg, tudta, hogy első hívásra jön. Visszahívta a kutyát, de semmi…

Felállt, majd megnézte, hol mehetett ki Byron. Egy lyukat talált a kerítésen.

Egyre hangosabban hívta, de nem jött vissza… Kirohant a kapun, és elkezdte keresni a kutyáját. 
-Szerintem maradjatok… De abban nem hiszek, hogy élve találom!-

A többiek bólintottak, de nem hagyhatták, hogy Light egyedül menjen, annak ellenére, hogy ügyes. Light egy elhagyatott ház mellett kötött ki. Hívogatta a kutyáját, de nem jött vissza. A többiek elindultak utána.

-Még ugatni se ugat… Pedig mindig szokott, ha a nevét hallja. - 
-Hátha hazament.- Tippelt Cheese. 
Light fél szemöldökét felvonva ránézett, majd elindultak a házuk felé.

-Itt nincs Byron. -csóválta a fejét Samantha, mikor a ház elé értek. 
Light bement az udvarra. Kicsit hátrább egy seregnyi madár szállt fel.

Byron-t vette körbe néhány holló. Light aggódva szólította a kutyát. 
-Byron?!
A kutya a földön elterülve ugatott egyet erőltetetten. A hollók a körülötte lévő vérre jöttek, és a fákról figyelték a kutyát. Light felnézett rájuk: a madaraknak vörös volt a szemük.

Chelsea azonnal a kutyához rohant. Látta, hogy a bal oldalán, egy szúrás van. Úgy, mint Misának.

-Itt valahol egy sorozatgyilkos jár szabadon… Aki macskát belez, embereket, és kutyákat szúr le… Mi jön még?! - kérdezte ingerülten. 
Bevitte Byron-t, majd elindult kifelé a kapun a többiekhez.

-Ööö, nem kéne dokihoz vinni Byront? -kérdezte Chelsea. 
-és elmenni hozzánk, hátha Layla is hazament? -kérdezte Rose. 
-Vagy ha valaki hazaviszi őket… -gondolkodott Aaron.

-Nem. Semmi baja, csak vérzik. Csontot nem ért a szúrás, épphogy a hegy átment a bőrén. Lefertőtlenítettem, semmi baja nem lesz. Nem olyan kutya- Közölte nyugodtan Light.

Rose elővett egy kis almát a zsebéből és hívogatta a patkányt. 
-Semmi! –mondta. -Nem nagyon szokott elszökni!

Light csak némán hallgatta, amíg a többiek beszélgetnek. Nem akart sokat hozzáfűzni semmihez.

-Félek, hogy őt is bántották! -szomorodott el Rose.

-Reméljük nem... Patkányt ritkán tudnak elkapni. - Nézett rá Light

-Menjünk el hozzátok. Ha ott van, és ha őt is megszúrták, az veszélyes lehet egy ilyen kis jószágnál. -ötletelt Aaron.

Rose-nak eltorzult az arca, látszott, hogy mindjárt sír.

Egy könnycsepp végigfolyt az arcán. Samantha vigasztalta. 
-gyere, nézzük meg, biztos nem lett semmi baja. -ölelte meg Sam.

Elindultak Rosékhoz.

Light az ajtóra nézett, titkon nagyon aggódott Byron-ért. Végül erőt vett magán, és követte a többieket.

-Van neki ilyen esetre egy kutyaajtó beszerelve. -Mutatott a szerkentyűre Rose. 
-Akkor biztosan bement! -mondta Sam.

-Mi is menjünk be. -javasolta Hope. 
Rose elővette kulcsát, és kinyitotta az ajtót. A benti lábtörlőn hevert Layla kicsit véresen.

-Ez már hihetetlen.. 3 állat egy nap alatt? Hova lehet ezt még fokozni?- értetlenkedett Light. Ekkor a távolból visszhangszó ugatás hallatszott. Egy sánta kutya lépegetett a távolban. 
-Az ott… Nem Byron?- kérdezte Sam. 
-De…- válaszolt halkan Light. Nem értette, hogy jutott ki. Az ajtó, kulcsra volt zárva, és senki nem volt otthon. 
Byron lassan, sántítva odaért, vérfoltos fáslival az oldalán, és lábán, szájában a hámjával, és a pórázzal.

Rose felvette a kicsi patkányt és egy zsepivel törölgetni kezdte a sebeit. 
-Édesem! Ne halj meg!-mondta elfojtott hangon.

-El kéne vinni orvoshoz, infúzióra kötni. Kicsi állat, bármi történhet vele. - Javasolta Light. Rose könnyes szemekkel bólogatott.

Cheese megsimogatta Byront. 
-Olyan hűséges kutya. -mondta mosolyogva.

Light elmosolyodott. 
-Az. Pedig meg se érdemelném…- Mondta a rajta ritkán látott mosollyal és pórázra kötötte a kutyát.

-Hope csak csóválta a fejét. Kedvelte Light-ot.

-Mekkora seb van Layla-n? Nagyon komoly?- Érdeklődött Light.

-Kicsi, dee, neki lehet, hogy súlyos. -mondta pityeregve Rose.

-Sőt eléggé biztos. Nincs messze a doki… Fel kéne vinni!- Mondta Light.

Rose kinyitotta az ajtót és gyors járásban elindult, megvárta a többieket.

1. rész

19 kemény nappal.

A banda éppen a tárgyalóhelyükre tart. Egy eldugott rész, egy elhagyatott ház mellett. Szemetes kukák és egy asztal volt ott, amit ők vittek oda. Leültek. 8 szék volt ott, de csak 7-en ültek le.

 -Misa-ról már 2 napja semmi hír. A szülei most jelentik be eltűntként. -kezdte mondandóját Aaron.

 Colby a szemeteskukák tetején mászott közben. Egyszer csak megbotlik, és leesik. A kukák is eldőlnek. Az egyikből egy lány borul ki. Colby idegesen ugrik arrébb a holttesttől. Az ismeretlen halott Misa. Az eddig ápolt haja most koszos, és kócos volt. Az arca sápadt, és véres. A szeme élettelen.

 -Ez Misa! -szólt elszörnyedve Hope. Byron felkapta a fejét a halott lányra, majd vadul ugatni kezdett, és odarohant a holttesthez. Byron morgó és nyüszítő hangot egyszerre adott ki, Misa közel állt hozzá. Light, mikor meghallotta Hope kiáltását, idegesen, elkerekedett szemmel felkapta a fejét. 

-Misa? Lehetetlen Ő mindig meg tudta védeni magát! Hogy lehet?!- kiabált remegő hanggal, majd visszahívta Byron-t, és pórázra fogta. Aaron szomorúan nézett, hiszen ő is szerette Misát, de erősnek kellett lennie.

 -Hívnunk kell a rendőrséget. -mondta nyugodtan. Chelsea könnyes szemekkel bújt Aaronhoz, vigaszképpen. Light még mindig nem hitte el, hogy nem álmodik. Ideges volt, ami nem jellemző rá. Előkapta a mobilját, és Aaronhoz dobta. 

-Tessék, hívd őket - Hangja még mindig remegett, nem bírta felfogni, hogy unokahúgát meggyilkolták. -Én nem fogom bejelenteni, hogy... meghalt." Nyögte ki. 

Aaron felhívta a rendőrséget. Samantha már zokogott.

 -Nem sokára jönnek. -mondta halkan a fiú.

 -A szüleit is tájékoztatnunk kell. -mondta halkan Rose.

 Light kezdett lenyugodni. -Majd én hívom őket Jobb, ha tőlem tudják meg - Byron nem nézte tovább, hogy Misa teste félig a kukában van. Kirántotta magát a nyakörvéből, és karjánál fogva finoman kihúzta Misa-t a kukából. Megdöbbenten látták, hogy amerre Byron húzta a lányt, vércsíkok húzódtak. Light felfordította a testet, és látták, hogy a lány baloldala csupa vér, egy tiszta folt sem volt rajta. Sam nem bírta ezt nézni, így az arcát a kezébe temette. Többet nem nyúltak Misához. hamarosan a rendőrség is megérkezett. Light erőt vett magán, próbálta megnyugtatni Samanthát, majd elvette Aarontól a telefonját, félrevonult, és felhívta Misa szüleit. Nem lehetett érteni, hogy mit mond, de hangja nagyon mély, és komoly volt. A rendőrök próbálták megközelíteni Misa-t, de Byron nem engedte. Hangosabban ugatott, mint azt kutya merné egy ilyen sötét éjjel. Light bár háttal állt, nem tudta mi zajlik mögötte, idegesen kiabált a kutyájára. A rendőrök megkezdték a helyszínelést 

-Hozzá nyúlt valaki a testhez? -kérdezte egy rendőr.

 -Colby, találta meg, ő mellé esett, a telefonáló fiú, Light megfordította, illetve a kutya a kezénél fogva kihúzta a kukából. -sorolta Aaron. 

-Akkor nekik is velünk kell jönniük. -mondta a rendőr. Ismerik az áldozatot? 

Az "áldozat" szóra Rose is sírni kezdett, Samantha pedig már szinte feküd két széken, úgy sírt. 

-Igen, Light unokahúga, most tájékoztatja a szülőket. -mondta zavartan Aaron, majd a síró Chelseare nézett. Light már letette a telefont, és az "áldozat" szó ismétlődött a fejében. Kapucniját a fejére húzva, lefelé szegett fejjel visszasétált.

-Mit mond - tak? - Kérdezte levegő után kapkodva Rose. 

-Sokat nem. Azt mondták idejönnek, de max. 5 nap múlva érnének ide. Akkor nem hinném, hogy mi még itt leszünk. Akárki is volt a gyilkosa, megkeresem - Szánta el magát Light -És kinyírom. - Tette hozzá halkan. 

Rose elővette Laylát a zsebéből, mert meg akarta nyugtatni magát. Simogatta és a patkány a pulcsija alá bújt. 

Chelsea mellé lépett. 

-Nyugi! Akarod simizni Laylát? -mondta halkan. Cheese csak leült mellette egy székre, majd megsimogatta a patkányt. 

Light magában filózott, mikor odalépett hozzá a rendőr: -Akkor amint mondtam, Te, a kutyád, meg az a fiú. Velem jösztök. - Light csak bólintott, és hívta Colbyt, meg a kutyát. Beszálltak a kocsiba, majd elhajtottak. Colby még mindig sokkolt volt, Byron meg folyamatosan fészkelődött, feszülten lihegett. Csak Light látszott nyugodtnak, de végig azon gondolkodott, ki lehetett gyanús Misa körében Ki lehetett a tettes? 

-Gyere Chelsea. -mondta nyugodtan Aaron. Cheese még megsimizte Laylát, majd elköszönt. Elmentek Aaronékhoz. Chelsea sokszor aludt nálunk. Rose is felkapta a táskáját, a patkányt a zsebébe dugta és elindult haza a sivár utcákon át. A többiek is hazamentek. Samantha egyedül ment haza. Félt. Otthon a szülei várták. 

-Szia, Sam! -köszöntötte az anyja.

 -Szia. -mondta sírva. 

-Mi a baj? Bántottak? 

-Az a lány, tudod, Misa, aki eltűnt... 

-Igen? 

-meghalt. -mondta sírva, majd bement a szobájába.

 Light visszaért a helyszínre. Remélte, hogy valaki még lesz ott, de senki. Hazakísérte a sokkolt Colbyt, és egyedül indult haza Byronnal, aki hirtelen ugatni kezdett egy bokor felé. 

-Hé!- Kiáltott, hátha valaki menekülni kezd és el tudja kapni. Se hang, se rezdülés Light egy zsebkést hajított a bokorba, és sikításszerű hangot hallott. 

-Maradj, ahol vagy!- Az alak nem hallgatott a fiúra. Egy róka ugrott ki a bokorból. 

-Byron Innentől csak embert ugatsz!- Byron meghúzta magát, és hazamentek. Mikor hazaért, csak köszönt apjának, és felment a kutyájával. 

Rose lassan hazaért. 

-Sziasztok! -köszönt halkan. 

-Szia! -lépett oda az anyja. -Események? -mindig ki akart hozni a csöndes lányból egy beszélgetést. De ahogy mindig most se sikerült. A lány egy könnycseppet morzsolt el a szeme alatt és felrohant a lépcsőn. 

Light egész éjjel fent volt, és gondolkodott, vagy írta a lehetséges személyeket, módokat, okokat. Reggelre beszélt le a többiekkel találkozót, 8-ra. 7:30-kor megetette Byron-t, majd indult.